Miközben Magyarországon márciusban is januári hideg volt és többször esett a hó, mint egész decemberben, addig Vajda Attila szinte az egész hónapot Kubában, 28-30 fokban töltötte. Azonban nem kell irigyelni az olimpiai bajnok kenust, hiszen nem nyaralni volt a karibi országban, az idei melegégövi edzőtáborozás során kemény munka várt rá.

„Az biztos, hogy az időjárás és a hőmérséklet kecsegtetőbb volt, mint itthon, vagy bárhol Európában, hiszen közel 30 fokban és napsütésben edzhettünk, de ezen kívül sok jót nem tudok elmondani Kubáról. Nem volt internet nem tudtunk telefonálni, ami nagyon megnehezítette a felkészülésünket” – mondta Attila a Castro birodalomról.

Úgy érezte, mintha visszacsöppent volna az időben egészen a hatvanas évekig, pedig akkor még nem is élt, csak képekből és filmekből látta az elmúlt évszázad közepét. „A felkészülés leghátráltatóbb része maga Kuba volt. A hatvanas években megállt az idő, ennek hatására magánszemélynek nincs internet és a cégeknek van valamilyen szintű, ami elég nagy nehézséget okozott számunkra is” – mondta a szegedi sportoló.

Ennek ellenére a tervezett munkát elvégezték, a felkészülést roppant hasznosnak tartja, pedig ez sem volt egyszerű. A vízfelület, amin edzettek, egy hatalmas duzzasztott tó volt 500 méterrel a tenger szintje felett. Ez folyamatos szélmozgást jelentett, ami miatt nehéz volt evezni.

„A munkával nem volt gond, a komfort érzetünk szenvedett csorbát. A szálloda, amiben laktunk, állandóan átutazó turistákkal volt tele. Kétnaponta jöttek újabb csoportok, akik aztán hajnalig buliztak. Jelen pillanatban mintegy nyolcvanórányi alvás hiányzik” – mondta utólag már nevetve Attila.

A napjuk reggel hétkor edzéssel indult, majd délután újabb edzés volt programon. Napközben azonban nem sok lehetőségük volt a feltöltődésre, hiszen semmilyen rekreációs tevékenységre nem volt lehetőségük, így többnyire csak olvastak.

„Az ellátás érdekes volt a szállodában, mert ebédre és vacsorára is négyféle ételből lehetett választani. Ez így jól hangzik, de ha hozzáteszem, hogy egy hónapon keresztül ugyanabból a négyből, akkor már nem annyira szép a kép. Ha véletlenül volt egy kis változtatás, akkor mindenki abból evett. A változatossághoz annyi fagyit ettem, ami két évre elegendő lesz” – mondta Attila arról, miért nem került hozzá közelebb a kubai gasztronómia.

Ezek után nem is volt meglepő, hogy hiányoztak számára a hazai ízek. Hazaérkezése után főzelékre volt kiéhezve, így bevallotta, amióta hazatért, három napig zöldborsófőzeléket evett, de nem tudta megunni. 

(Fotó:szegedma.hu)