Vajda Attila jelenleg Szegeden tartózkodik a világbajnoki válogató helyszínén. A felkészülés alatt természetesen ott volt hétfőn Csepelen azon a fáklyás emlékevezésen, melyet az öt éve elhunyt kenus legenda, a nemzetközi kenusport kiemelkedő alakja Kolonics György emlékére szerveztek.

A mindenki által kedvelt és tisztelt Kolonics 36 éves korában, 2008. július 15-én, edzés közben hunyt el. A későbbi hivatalos jelentés szerint halála természetes módon, szívtágulattal járó szívizombetegség, következményes heveny balszívfél-elégtelenség miatt állt be.

A kiváló sportoló a pekingi olimpiára készült, az lett volna pályafutása ötödik ötkarikás fellépése. Két olimpiai bajnoki címe mellett a világbajnokságokon 15-ször, az Eb-ken pedig 3-szor állhatott fel a dobogó felső fokára.

„Nagyon nehezen dolgoztam fel a halálát. Az egy elég kemény egy hónap volt az életemben. Letettem a lapátot, és én is úgy éreztem, hogy akkor ennyi volt, nincs tovább és abbahagyom a kenuzást” – emlékezett vissza az öt évvel ezelőtti lelkiállapotára Vajda Attila.

Attila elmondta, hiába próbálta őt a pszichológus is jobb belátásra bírni, hiába könyörgött neki edzője Vécsi Viktor is, ő biztos volt benne, hogy nem akarja folytatni a sportolást. El kellett telni egy hónapnak, hogy belássa, ezt nem lehet csinálni, erőt kapott és minden energiájával a pekingi olimpiára koncentrálva ismét nekiállt dolgozni.

Hogy ez mennyire sikerült, azt jól mutatja, hogy ő szerezte a kínai fővárosban az egyetlen egyéni magyar aranyérmet. „Már sokszor elmondtam, és most is úgy érzem, a döntőben Gyuri fogta a kezemet és ezt a célbeérés után meg is köszöntem neki. Menet közben féltávnál volt egy olyan holtpont, amikor úgy éreztem nem bírom tovább, de egy belső erő tovább lökött, onnantól pedig már ment minden a maga útján, és én irányítottam mindent” – emlékezett Attila a pekingi fináléra.

Elmondta, azon a tragikus napon Janics Natasa hívta fel a hírrel, amit először nem is akart elhinni. „Natasa annyit kérdezett, hallottam e mi történt, de én semmiről nem tudtam. Mint minden normális ember, először én is megpróbáltam felhívni, és amikor nem vette fel a telefonját, az edzőjét próbáltam, de ő sem válaszolt” – emlékezett Attila még most is néha elcsukló hangon arra a fájdalmas délelőttre

Vajda úgy véli továbbra is Kolonics a csúcs a kenusportban, és jelenleg nem lát olyan embert még a nemzetközi mezőnyben sem, aki olyan sokra vihetné, mint egykori barátja.

„Mint minden évben, amikor csak tehetem, természetesen most is ott voltam az emlékevezésen. Mindegy milyen verseny van, biztos, hogy elmegyek, így ezúttal a válogató sem téríthetett el attól, hogy beüljek az autóba és nyolc óra előtt három perccel ott legyek. Ez a minimum, amivel adózhatok a legnagyobb kenus emléke előtt” – mondta a kétszeres világbajnok Vajda.