Vajda Attiláról mindenki tudja, hogy azon versenyzők közé tartozik, aki csak az elvégzett munkában hisz. Az élet azonban nemrég olyan helyzetbe hozta, hogy a munka egyúttal a „menekülést” is jelentette számára.

Az olimpiai és világbajnok kenus ugyanis úgy utazott az egész évét szinte megalapozó portugáliai edzőtáborba, hogy nem sokkal korábban veszítette el édesapját. „Nem akartam lemondani az edzőtábort, mert tudom Ő is azt szerette volna, ha elmegyek” – emlékezett a váratlanul elhunyt édesapjára.

Attila szerencsére Portugáliából is napi kapcsolatban volt a családjával, és saját bevallása szerint is, így sokkal könnyebb volt feldolgoznia a tragédiát.

„Én már korábban is jártam itt, ahol edzőtáboroztunk, így volt egy képem róla, és tudtam, hogy mire vállalkozunk. Az első pár nap kezdeti nehézsége után minden simán ment, és kevés ilyen jó edzőtáborunk volt mostanában” – mondta Vajda.

Szinte végig jó időben tudtak edzeni, és a hűvösebb reggeleket leszámítva végig ragyogó tavaszi idejük volt. Ennek köszönhetően egy vízre szállást se kellett kihagyniuk.

„Ilyenkor a rossz idő, vagy a kisebb vízfelület alaposan elronthatja az egész táborozást, de most semmivel nem volt gond. Mindent el tudtam végezni, amit akartam. Jól sikerült tábor volt, jó élményekkel”.

Szavait alátámasztva elmondta, egy akkora duzzasztóban edzhettek, hogy hiába volt ott rajtuk kívül több, más csapat is, alkalmanként nyugodtan evezhetett akár 30 kilométert is.

Emellett a szállással, és az étkezéssel se volt gond, hiszen svédasztalos rendszerben étkezhettek naponta háromszor, és olyan bőséges volt a választék, hogy aki akart hízókúrázhatott, aki akart diétázhatott, de mindenki megtalálta a számára szükséges táplálékot.

Az edzőtábor egyébként a legközelebbi lakott településtől 10 kilométerre volt, és mivel nem állt gépkocsi a rendelkezésükre, így a táboron belül töltötték a szabadidejük legnagyobb részét. Ilyenkor – a jól megérdemelt pihenés mellett – „természetesen” sportoltak, többnyire fociztak, teniszeztek.