Vajda Attila eddig két olimpián szerepelt, eddigi termése egy bronzérem 2004-ből és egy aranyérem 2008-ból. Valószínűleg idén csalódott lenne, ha harmadik olimpiáján egy harmadik színű érmet nyerne.

A 2004-es athéni ötkarikás játékokon még hatalmas meglepetésnek számított bronzérme, négy éve, Pekingben aztán már esélyesként nyert, idén, Londonban pedig szinte valamennyi megkérdezett hazai és külföldi szakember az aranyérem első számú esélyesének tartja.

A 28 éves szegedi kenust azonban nem nyomasztja a teher, s az ötkarikás döntőkkel kapcsolatban úgy fogalmaz: csak a helyszín változik, szinte minden más ugyanaz.

"Sok különbséget nem érzékelek az olimpiákkal kapcsolatban, gyakorlatilag csak a helyszín változik. Az ellenfelek és az 1000 m-es táv megmaradt, most is úgy gondolom, hogy a spanyol David Cal lehet a legnagyobb rivális, de veszélyes lehet a német Sebastian Brendel – akinek Szegeden eltört a lapátja, valamint a kanadai és az üzbég kenus is” – mondta Attila.

Peking egyetlen magyar egyéni aranyérmese a tavalyi szegedi MOL kajak-kenu világbajnokságon a célba érés után hatalmas show-t nyomott le, amit a többezres közönség természetesen díjazott. Londonban azonban biztos elmarad a nagy mutatvány!

„Az olimpiai döntő egy elég szeles pályán lesz, ennek köszönhetően a víz is sokkal hidegebb lesz, mint Szegeden. Ez azonban csak a kisebbik gond, az sokkal jobban aggaszt, hogy mi van a víz alatt. Amikor tavaly kint voltunk, olyan halakat fogtak ki a vízből, amilyeneket még nem is láttam” – mondta a kétszeres világbajnok.

Elárulta, közel másfél méteres halakat emeltek ki, és némelyiknek olyan feje és fogazata volt, mint egy kutyának. Úgy gondolja, ha meg is nyeri az olimpiát, visszafogottabban ünnepel, mint Szegeden tette, hiszen az olimpiai etikett szabályait nem szeretné felrúgni.

Azonban tisztában van vele, hiába ő az elsőszámú esélyes, számtalan dolog befolyásolhatja a döntőt. „Miután ez egy szabadtéri sport, így döntő szerepe lehet a felkészültség és a taktika mellett az időjárásnak, hiszen nem mindegy, hogy napsütésben és szélcsendben, vagy esetleg egy viharos vízen kell lemenni az 1000 métert. Ehhez jön hozzá, hogy a szél gyakorlatilag egyik futamról a másikra képes megváltozni”.

A Vécsi Viktor irányította szegedi csoport január végén utazik Portugáliába, egy olyan coimbrai edzőközpontba, ahol az evezésen kívül mást nem nagyon lehet csinálni, úgyhogy maximálisan a munkára összpontosíthatnak.

Február végén négy-öt napra hazajönnek, majd újabb négy hétre vissza Portugáliába. Eredetileg Floridába vagy Ausztráliába akartam menni meleg égövi edzőtáborba, ez végül – anyagi jellegű okok miatt - nem jött össze.

„Ezt leginkább azért bánom, mert egészen más úgy edzeni egy melegebb tájon, hogy nincs rajtad szinte semmi, mint úgy, hogy alaposan be kell öltözni, nehogy megfázzunk a felkészülés közepén, hiszen így értékes napokat-heteket veszíthetünk el” – mondta Attila.