A londoni olimpia után két héttel hozták nyilvánosságra, hogy az ötkarikás játékokon érmet nyert vagy helyezést elért magyar sportolók jutalmazását. Ezek alapján az egyéni aranyérmesek 35 millió forintot kapnak, de a Londonban hatodik helyen végzett Vajda Attila is 8 millió forint állami jutalmat kap.
Ez önmagában hatalmas ugrásnak számít a legutóbbi, 2008-as premizáláshoz képest, hiszen négy éve – amikor Vajda Attila szerezte az egyetlen egyéni aranyérmünket - 20 millióval gazdagodott a Pekingben szólóban győztes versenyző.
A magyarországi olimpiai jutalmazásoknak komoly hagyományuk van, és általánosságban megállapítható, hogy az aranyérmeseit – meg a legjobbak között végzetteket is – kellőképpen dotáló nemzetek sorában az átlagosnál többet fizetőkhöz tartozunk.
Az MTI összeállításából az is kiderül, hogy a második világháború előtti utolsó - 1936-os - ötkarikás játékok "jutalomplusza" színház- és villamosbérlet volt, a világégést követő első csúcstalálkozó, vagyis az 1948-as londoni összejövetel magyar győzteseit 10 ezer forint illette meg.
Két évtizeddel ezelőtt, az 1992-es, barcelonai győztesek 1 millió 550 ezer forintra tehettek szert, az 1996-os magyar olimpiai bajnokok mindegyikének illetménye pedig már 6 millió 350 ezer forintra nőtt, amihez képest szolid emelésnek számít a 2000-es "fejadag", merthogy Sydney magyar első helyezettjeinek 6 és fél millió dukált, míg 2004-ben 10 milliót kóstált az olimpiai bajnokká avanzsált honfitársunknak járó summa.
Az egyik leggálánsabb európai nemzet, az olasz ötkarikás nyerteseinek – mind a nyolcnak – bő 40 millióval honorálta elsőségét. A németek 2000-ben "megálltak" az aranyéremért járó jutalom emelésével. Vagyis Sydney óta ugyanúgy 15 ezer eurót – 280-as árfolyamon átszámítva 4,2 millió forintot – kap a német olimpiai aranyérmes.
Hasonló tapasztalható az amerikaiaknál, akik Athénban és Pekingben 25 ezer dollárra (mintegy 5,7 millió forintra) érdemesültek, és az USA ötkarikás sportját irányítók Londonra sem emelték feljebb az "aranyárat". Ez azonban csak a hivatalos "fejadag", mert a szponzorok révén nagyon is szép pénzekhez juthatnak hozzá a legjobbak, avagy a hirdetési piacon a legtöbbet érők.
A versenysporttól Londonban búcsúzó úszófenomén, a 22-szeres ötkarikás győztes Michael Phelps a négy aranyért (és két ezüstért) dollár százezreket kasszírozhat, ami még annak fényében is komoly vagyonosodást jelent, hogy 2008-ban, a "csúcsra járatásos" olimpián Phelps az egyik leghatalmasabb fürdőruhaipari óriáscégtől 1 millió dollárt kapott, amiért mind a nyolc számban első lett, ahol elindult.
A "csak" pénzzel fizetőket előre véve, vagy ha úgy tetszik a legjobbakat a legtöbbel honorálók irányába elmozdulva a sor élére kívánkozik Grúzia, amely valóságos csúcs gázsit, mintegy 280 millió forintnak megfelelő summát kínált fel az ország minden londoni győztesének. Végül is csak egyszer kellett az államkasszába mélyen belenyúlni: annak a grúz cselgáncsosnak a kedvéért, aki éppen a mi Ungvári Miklósunkat verte súlycsoportjuk döntőjében.
