Vajda Attila egy negyedik és egy hetedik hellyel zárta a szingapúri maratoni kajak-kenu világbajnokságot. Egyéniben sokáig vezetett, de az utolsó körre elfáradt többen is megelőzték, így végül a hetedik helyen zárt. Teljesítménye így is elismerésre méltó, hiszen a vb-t csak a felkészülés részének tekintette, különösebben nem is készült rá. 

„Egyesben a két magyar hajó hamar eljött a rajttól, párban vezettünk Nagy Petivel. Egy kicsivel előtte voltam, de bevártam és egymás oldalvizén mentünk. Később Peti kicsit rosszul lett, megállt, lemaradt rólam. Amikor újból visszanéztem, már egy nagy boly üldözött, előlük próbáltam meg menekülni” – elevenítette fel az egyes küzdelmeit az olimpiai bajnok kenus. 

Vajda a hat körből (ennyiből áll a verseny) öt körig éremesélyes helyen volt, csak a hatodikban mentek el mellette. Az utolsó előtti futásnál – amikor a hajójukat 150 méteren keresztül a kezükben kell vinni – a másik magyar versenyző, az addigra jobban lévő Nagy Péter is lehagyta. Nagy végül a negyedik helyen ért célba. 

„Az egyik szemem sír a másik meg nevet. Nem készültem külön a versenyre, de jól mentem, végül azonban nem sikerült érmet szereznem. Párosban javítottam, Fürdök Gáborral sikerült a negyedik helyet megszereznünk. Ugyan csak ötödikként értünk célba, de a győztes spanyol párost kizárták a versenyből, így előléptünk negyediknek” – mondta a páros versenyről Vajda. 

Maga Szingapúr lenyűgözte őt. Gyönyörűnek tartja, magát a várost és a város szívében található Marina víztározón lévő kevert vizes pályát is. Külön kiemelte, hogy a város roppant tiszta volt.

Az idei szegedi MOL kajak-kenu világbajnokság egyetlen kenus érmesét az sem zökkentette ki, hogy megérkezésük után derült ki, hajóik a világ egy másik pontján vannak és esély sincs rá, hogy a rajtra megérkezzenek. 

„A hajókat időben feladták, csak a társaság, amelyik szállította őket, módosította az útvonalat. Később ezt megváltoztatták, de mielőtt minden rendben lett volna, megint változtattak rajta. Ennek köszönhetően azt üzenték, legkorábban november elsejére tudják őket Szingapúrba szállítani, még most is Dubaiban állnak a hajón” – mondta Attila a furcsa helyzetről. 

A gyártó azonban nem hagyta cserben őket, két nap alatt legyártott annyi hajót, amennyit csak tudott. Éjjel-nappal gyártották a hajókat, amiket aztán utánuk küldtek. Mint később kiderült, volt olyan hajó is, amely félórával a gyártás után már konténerben volt és az utazásra várt.